Ez a cikk a „greenwashing”-ról szóló korábbi írásunk folytatása.
(Harc a ‘Greenwashing’ ellen – A fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat széleskörű vizsgálata, Keller Anikó és Szabó Lilla)
A Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) a Zöld marketing – A Gazdasági Versenyhivatal tanácsai című tájékoztatásában fogalmaz meg ajánlásokat a legjellemzőbb zöld állítások megfelelő használatával kapcsolatban, amelyek a következőkre vonatkoznak: (i) a termék összetétele; (ii) a termék előállítása; (iii) a termék jövője; (iv) összehasonlító és piacelsőségi állítások.
Az állítások első csoportja, a termék összetételével kapcsolatos állítások körében olyan jellemző állításokat találunk, mint az „újrahasznosítható”, „újrahasznosított”, „újratölthető”, valamint az általánosan használt „mentes” és „organikus”, illetve „bio”.
Újrahasznosíthatóságra vonatkozó állítás esetén a vállalkozásoknak tájékoztatniuk kell a fogyasztókat az újrahasznosítási eljárásról és az ezzel kapcsolatban a fogyasztók rendelkezésére álló lehetőségekről. Ha a termék elméletileg újrahasznosítható, de az újrahasznosításra ténylegesen nem kerül sor (pl. ilyen létesítmények hiánya miatt), az ilyen állítás megtévesztő lehet.
Ha a vállalkozás azt állítja, hogy egy termék újrahasznosított, javasolt tájékoztatni a fogyasztókat arról, hogy a csomagolás, annak bizonyos részei, a teljes termék vagy a termék és a csomagolás egyaránt újrahasznosított anyagok felhasználásával készült-e. Az „újrahasznosított” szót csak akkor célszerű használni, ha a termék az újrahasznosítási folyamat nélkül hulladékként végezte volna.
Amikor egy termék újratölthetőségére fogalmaznak meg egy állítást, a vállalkozásoknak tájékoztatást kell adniuk arról, hogy a termék milyen módon tölthető újra. A GVH felhívja a figyelmet arra is, hogy a termék újratölthetőségének reálisnak kell lennie. Ezért megtévesztőnek tekinthető, ha egy borosüveg újratölthetőségét azzal az indokkal állítják, hogy otthon vízzel lehet újratölteni.
Annak hangsúlyozása, hogy a termék „mentes” egy adott összetevőtől, csak akkor fogadható el, ha az adott összetevőt nem helyettesítették más, azonos (vagy hasonló) káros hatással rendelkező anyagokkal. A GVH példaként említi a „mentes” állítás megtévesztő használatát olyan esetben, ha egy tisztítószer nem tartalmaz egy adott vegyi összetevőt, amelyet ugyanakkor más tisztítószerek sem tartalmaznak általában.
Manapság nagyon gyakori a termék „organikus” vagy „bio” minősítésének feltüntetése. A vállalkozásoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy a termék és az előállításához felhasznált alapanyagok igazoltan organikus eredetűek, és hogy minden összetevő „bio” minősítéssel rendelkezik.
A második csoportba az előállítási folyamatokkal kapcsolatos állítások tartoznak, például a megújuló energiával vagy a termékek élettartamával és tartósságával kapcsolatos állítások.
A legfontosabb, hogy a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy állításaik tényszerűen helytállóak legyenek, például ha a termék várható élettartamával kapcsolatban állítást tesznek, azt megfelelően igazolni kell.
Az élettartamra és tartósságra vonatkozó állítások esetében a fogyasztókat el kell látni az állítólagos környezeti előnyök eléréséhez szükséges információkkal is.
A GVH például kimondja, hogy egy termékről nem állítható, hogy karbonsemleges, ha ez csak a gyártási folyamat során kibocsátott szén-dioxidra vonatkozik, de a termék használata szén-dioxid-kibocsátással jár.
